A házhoz közel, akartam pár olyan fát, ami díszfának is megállja a helyét, de ha lehet, azért adjon gyümölcsöt is. A gránátalma, a jujuba, és a datolyaszilva - khaki szilvának is nevezik - ígéretesnek tünt.

Datolyaszilva, vagy Khaki szilva:

Az ébenfák családjába tartozik ez az egzotikus fa, és állítólag akár 800 évig is él. Na majd meglátjuk... A nagy, fényes levelei, a különleges virága, termése miatt díszfának is tökéletes. Nincs kártevője - egyenlőre. Az is a javára írható, hogy akkor terem - november végén, decemberben szoktam leszedni, az első komolyabb fagyok előtt - amikor már szinte semmi más gyümölcs nincs.

A hátránya, hogy általában csak utóérleléssel ehető. Szóval ha már be van színesedve, leszedni, esetleg 1 - 2 almával összezárva tárolni, és figyelni. Mert az a tipikus még nem jó, még nem jó, már nem jó típus. (Ahogy a füge is.) Szóval amikor kicsit áttetsző lesz, és megpuhul, na akkor kell megenni, de egy két nap, és már szinte folyós. És egy pici csersavas utóíze akkor is van. (De olvasom, hogy már vannak csersav mentes fajták is.)

Van aki azt mondja, a fagyok előtt le kell szedni a datolyaszilvát. Van, aki szerint ráér később, nem baj ha megcsípi a dér. Kinek van igaza? Lehet, hogy mindenkinek? Mert ez szerintem fajta függő. Úgy vettem észre, hogy a Nikita és Russian Beauty-nak meg se kottyan pár fokos mínusz. Szóval én, amíg nem mondanak durva fagyokat, mínusz 6-7 foknál hidegebbet, a fán hagyom. Sokkal jobban érik be, nem penészedik, nem szárad ki, és akár a januárban is frissen tudom leszedni. Persze csak ha marad, mert addig 1-2 naponta átnézem, melyik kezd el puhulni, az az jó.

Ami érdekelne: hogy milyen az íze az új csersav mentes fajtáknak ? Tényleg semmi csersavas utóíz?

Tipo: az első datolyaszilva fajta volt, amit sikerült beszereznem, mindjárt két fát is. Az egyik ment a családi házunk kertjébe, a másik a Balatonalmádii telekre, hegyoldalba. Szépen növekedtek. Aztán jött egy tél, rekord hidegek, stb., a palotai tövig fagyott, a Balaton parti sikeresen átvészelte. Az elfagyott is kihajtott a tövéből, de újra kellett nevelni a fát, szinte nulláról. Aztán megint egy rekordokat döntő tél, a 2016/17-es, és a palotai újra tövig fagyott. A tóparti példány gond nélkül vette a telet, azóta is jól van, terem. Tanulság. Ezt a fajtát csak kedvező mikroklímájú helyre érdemes ültetni. A gyümölcsét csak utóérlelés után lehet fogyasztani, a fáról leszedve, "keményen" roppant csersavas, ehetetlen. Egy kis fanyarság marad benne azért.


"Diospyros" írta:
Tipo: ez terem nekem is, de sima almás-zacskós érleléssel is kicsit csersavas marad a héja. Amúgy szép nagy, belseje is jó.

Vaniglia: ahogy a Tipo-t, ezt is csak kevésbé fagyos helyre ajánlanám, nálam kétszer is tövig fagyott. Azóta a Tipo és a Vaniglia egy zalai és balatoni domboldalra költözött, ahol köszönik, jól vannak.

Nikita's gift: hidegtűrő fajta, a 2016/17-es hidegrekordokat minden károsodás nélkül túlélte. Kisebb a termése, mint a Tipo-nak, de szerintem finomabb. Egy kis csersavas utóérzete van azért, éretten is. Jelenleg ez a kedvencem.

 

Russian beauty: a Tipo és Vaniglia fajták vissza fagyása után vettem, hidegtűrő fajta.A hidegtűrése látványos, a mellette levő Tipo 2017-es télen hidegben tövig fagyott, ezen pedig meg se látszott. A termése viszonylag kicsi, kb. mint egy nagyobb nagyobb szilva, ami persze függ a táp és a vízellátástól is. Csersavasabb mint a Nikita. Érdekes módon, amíg esszük, nem is érezni ezt a csersavat, csak utánna, az utóízét.

 

 

Mások írták:

Rojo:

"Diospyros" írta:

egy fokkal finomabb talán, mint a tipo, csersav maradék is talán kevesebb, szép a gyümölcs formája (vagy csak ezért szép, mert ezt látja az ember leggyakrabban...)

Costata:

"Diospyros" írta:

sütőtök ízű. ez lehet jó hír is, de sokan pont ezért nem szeretik a kákit, mert "vacak sütőtük ízű". de aki szereti a s.tököt, annak jó, akinek azt mondták a káki a sárgabarackhoz hasonlít, annak csalódás. amúgy választéknak nem rossz, ha már unod a banánt, azaz pl. a rojot.

Sharon:

"Diospyros" írta:

vicces, de talán ez ízlett a legjobban, ez a sokszor lesajnált izraeli fajta. legédesebb, talán mert ugye keményen is már (nagyjából) édes.
amúgy minden káki az édességről szól, savról nem, mert nincs benne, csak fanyarság. ez hátrány is, de előny is egyben, mert aki pl. nem bírja az alma savját (gyomorsav túltengés), az káékiból többet is meg tud enni.
mivel nincs sav, így fajtajellgek is kevésbé elütőek, karakteresek. bár azért vannak eléggé különbözőek is, mint pl. a kostata, vagy a meader ami rum ízű.
de pl. a tipo-rojo-sharon eléggé hasonló, kicsi a különbség ízre.

 

Füge:

Először is egy egzotikus gyümölcs. Sokan már ezért ültetik. Egyenlőre nincs kártevője, szóval tényleg permetezés nélkül termeszthető. Szokták írni, hogy metszeni se kell, sőt nem is szabad. Na azért ez így nem igaz. Egy alakító metszés mindenképp kell, hogy ne sűrűsödjön be. És van egy csodás tulajdonsága, amit a gyümölcsfák közül csak ő tud, - szerencsés esetben, ha nem jön egy őszi fagy, ha "jó" helyen van - akár kétszer is terem egy éven belül.

Amikor érik a füge azt mindennap meg kell nézni, mert az a tipikus "még nem jó, még nem jó, már nem jó" fajta gyümölcs. Akkor finom, amikor már egy picit "szottyos".

Sokan nem szeretik nyersen. Nem is az íze, hanem az állaga miatt, szóval a tökéletesen érett füge mézédes, de olyan puha, „löttyedt”. Na engem ez nem zavar, jobban szeretem így, mint aszalva.

Igényli a napfényt, de a szárazságot is nagyon bírja. Tökéletes gyümölcs lenne, ha a keményebb teleken nem fagyna tövig vissza. (Nem takarom őket.) Amúgy volt már pár rekord hideg, és Várpalota nem is egy mediterrán vidék, de teljesen még egyetlen fügém se fagyott ki, gyökérről mindegyik újra éledt. Az életerejére jellemző, hogy aztán tavasszal a nulláról indulva pár hónap alatt szinte a korábbi nagyságára fejlődik vissza, sőt, ősszel még teremhet is. (!)

Van egy rossz tulajdonsága: ha sok esőt, tápot kap, akkor hajlamos a termések ledobására. Főleg az első termés hullám van veszélyben, pont az, ami biztosan beérne.

A fajta választásnál figyelni kell arra, hogy ha nem egy napos hegyoldalra szánjuk, akkor olyan fajta kell, ami korán beérleli a másod termést.
A termés legyen zárt. Szóval alul ne tudjanak a hangyák, muslicák bemenni.

Babits füge:


Állítólag Babits Mihály kertjéből származik. Közepes nagyságú termések, barna héj, vörös színű hús, jó íz. De nálunk az első termés hullám jó részét ledobja, a másodikból meg sajnos csak kevés érik be. Egy pécsi, szekszárdi hegyoldalon mutatná meg, mit is tud.

 

Óriási füge:


Először is: én nem akartam óriás fügét. Kék hegyi fügének vettem aztán mint kiderült, nem stimmelt a címke... Ami ennek a fügének a különlegessége, a nagy méretű termése mellett, a lassú növekedés. Ez mondjuk egy pici kertben nem hátrány, sőt, még jól is jöhet. De termőre is később fordul, nálam most, 7 év után hozta az első termést.

 

Peretta : egy füge ami beérik. A füge egy évben akár kétszer is teremhet. Ehhez „csupán” az kell hogy egy napos hegyoldalon legyen, mondjuk a Balaton parton, vagy a Mecsekben. De én Várpalotán lakok, ami egy kicsit sem mediterrán hely. Szóval több fügével is kísérleteztem, de a másod termés - ami általában értékesebb mint az első - alig érek be, pontosabban csak néhány szem, a többi meg zölden marad.

Aztán vettem egy Peretta fajtát, amit a leírás szerint Svájcban szelektáltak. És igen, ez szépen érleli a gyümölcseit szeptember második felétől.

A Perettának az első hullámban nagy, hosszúkás a termése, talán a sok csapadék miatt.
Így aztán laza, és nem olyan édes. A színe pedig inkább hússzínű. És ilyenkor, júliusban a nagy melegben nagyon aktívak a rózsabagarak, hangyák, madarak, muslincák, gyorsan erjed, szóval jó ha 1-2 darab marad nekünk.

A második termés szeptember közepétől indul, és alig hasonlít az elsőre, mintha nem is ugyanaz a fajta lenne. Sokkal kisebb, de édesebb, a húsa pedig vörös.

Jujuba, vagy kínai datolya: egy egzotikus gyümölcs, ami teljesen télálló, igazából egyetlen kártevője sincs, ezért permetezés nélkül is terem, ráadásul a fényes levelei miatt akár dísznövényként is használható. Ez túl szép? Igen!

A gyümölcs csak külsőleg hasonlít a datolyára, de semmi köze ahhoz. Van a vad, és a nemesített fajták. A vad változatnak babszem nagyságú, ízetlen termése van, csak mint dísznövény jöhet szóba. A nemesítettek kisebb szilva nagyságú termést adnak, és persze az ízük is jobb. Ízre olyan alma szerű, nekem jellegtelennek tűnik, egy kicsit se magvaváló, úgy kell kifaragni belőle a magot. Próbálkoztam az aszalással, de az erős héja, és a közömbös íze miatt össze sem hasonlítható egy aszalt szilvával, őszibarackkal.

Szóval ősszel, amikor érik, pár szem elfogy belőle. De lebeszélni senkit se akarok róla, mint érdekességként, félig dísznövényként helye lehet a kertben, csak ne legyenek túl nagy várakozásaink a gyümölcsével.
De páran azt mondják, hogy az egyik kedvencük. Szóval az is lehet, hogy léteznek sokkal jobb fajták is, mint ami nekem van.